Futni akarok egy kört.
Futni egy kört a hegyekben.
Futni egy kört fenn az Alpokban a Mont Blanc körül.
Tovább azt hiszem nem is kell bonyolítani ezt a mondatot, és azt, hogy ez blog miről fog szólni. Mindig is voltak, és lesznek grandiózus álmaim. Így jó élni, ha ember tervez, álmodozik, vannak céljai és harcol értük. Közel sem éltem mindig így, bár az álmok mindig megvoltak, de egy jó ideig tenni nem sokat tettem értük. Körülbelül egy éve változtattam ezen, és már látom, hogy így a jó (lesz még erről itt szó bőven).
Nos, az álom, ami miatt itt vagyok, és írom az első bejegyzésem: Elindulni, és lefutni az UTMB valamelyik távját szintidőn belül. Nem jövőre, nem is két év múlva, hanem amikor oda jutok, és készen állok rá. Szerencsére időm van bőven, nincs mit elsietni 26 évesen, nem is fogom. Akik ismernek, tudják, hogy futni is csak néhány hónapja futok.
Nem tartom magam sem az átlagnál jobb amatőr futónak, sem valamiféle tehetségnek, akit az Isten is az UTMB-re teremtett. Abban hiszek, és most már élő példákon is látom, hogy kitartással nem lehetetlen szinte semmi sem. Mióta az eszemet tudom, rajongok a hegyekért, minél magasabbak, annál jobban. A futásért korántsem ilyen régóta, de mostanában legalábban ilyen intenzív érzelmi szálak fűznek hozzá. Épp ezért egy Mont Blanc körüli futóverseny egy tökéletes koktél lehet ahhoz, hogy megszédítsen teljesen.
Jelentem ez a szédülés elkezdődött. Ez a blog, vagy inkább napló pedig dokumentálni fogja, hogy merre és milyen módon haladok az Alpok felé. Az biztos, hogy nem lesz sem rövid, sem könnyű út. De élvezetes ettől még lehet. Mint sokan mások, én is inkább magamnak, és a jövőbeli énemnek fogom írni. És ha netán egy időre szem elől téveszteném a célt, itt lesz ez a blog, mint egy kötelező-haladási-irány tábla, hogy visszatereljen oda, ahová menni akarok.
Miket beszélek, ahová futni akarok!
