Az elmúlt hetem elég változatos és fontos volt, nézzük sorban:
Még a hosszú hétvége részeként otthon futottam egyet, ismerős, de mégis ismeretlen tájakon. Ismerős, hiszen ott nőttem fel, és ismeretlen, mert évek óta nem voltam azokon a helyeken, ahová most futva mentem el. Született egy kis írás erről a DK Team blogjára, íme:
http://dkteam.blog.hu/2012/10/23/kicsi_a_vilag_296
És ezzel a 14km-el lezárult futásaim első korszaka. Edzőm lesz ezentúl, méghozzá Lukács Béla személyében. Pár hete ismerkedtünk meg az Ulrik által szervezett Piros85 megbeszélésen. Nem az én dolgom őt méltatni, a lényeg, hogy számomra nagyon szimpatikus ember, és nagyon tapasztalt. Külön megtiszteltetés, hogy az első tanítványai között lehetek.
Ennek szellemében a szokásos csütörtöki szigetelés keretében elkezdtem az ismerkedést a pulzusméréssel. Első feladatom ugyanis az volt, hogy referencia-körként fussak egy karikát 140-145-ös pulzussal. Újfajta élmény volt, és akkor nagyon finom voltam. Ehhez a pulzushoz, rá kellett jöjjek, jelenleg nekem átlagban 7:30-as tempó tartozik, amilyen sebességgel én szerintem hónapok óta nem futottam. De most kellett, és a táv első felében nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy ne gyorsítsak fel. Leelőzött minden csapattársam, és ismeretlenek is csak úgy suhantak el mellettem futás közben, az utóbbi hetekben általában fordítva szokott ez lenni. De szerencsére a frusztráltság érzése hamar kiszállt belőlem, és inkább csak a tempó egyenletes tartásával kellett megküzdenem. Az Árpád-híd után ezt is sikerült elérnem, és az utolsó 2km már egészen laza, agyalás nélküli futás volt.
Aztán pénteken leültünk Bélával beszélgetni a közös munkáról, a tervekről, arról, hogy hogyan is tovább. És emiatt a beszélgetés miatt érzem azt, hogy új korszak jön a futásaimat illetően. Nem is azért, mert sokkal célirányosabban és persze rendszerezettebben fogok edzeni, mint eddig. Ha mert éppen ezért úgy érzem, sokkal ritkábban lesz ezután alkalom, hogy csapattársakkal, barátokkal fussak majd. Ahogy Béla is mondta, ki fogok menni ezek után is pl a csütörtöki közös futásokra, beszélgetek az ottlévőkkel, de aztán elkezdem majd a saját edzésemet. Az utóbbi időkben nagyon sokat futottam másokkal, akár a szigeten, akár Káposztáson, akár keresztül-kasul a városon. És nem tagadom, imádtam ezeket. Beszélgetni, minél jobban megismerni embereket futás közben. Mondhatnám, hogy de hát mindent a cél érdekében, és bizony nekem elég határozott céljaim vannak. Meg is fogom tenni, ha már belefogok, akkor nem fogom hanyag módon végezni az edzéseket. De nem vidáman és dalolva mondok le ezekről a közösségi futásokról. Viszont döntöttem, fejlődni akarok, és előbb-utóbb magas hegyek közé jutni, lehetőleg futva. Ahhoz pedig áldozatok kellenek, és meg is kell hozni őket szépen sorban. Az áldozatokért pedig majd új élményeket kapok.
A végére azért maradt egy vidámabb téma. Béla szervezésében ugyanis tegnap belevágtunk egy elég elvetemült túrába a Pilisben. Nem vagyok egy hegyi medve, ugyan voltam azért már néhány túrán életemben, viszont olyanban még nem volt részem, hogy eleve esőben, hidegben és ködben indulunk neki a hegyeknek. De ennek ellenére szuper menet volt, vidám társasággal és gyönyörű őszi erdővel, hulló falevelekkel. Ráadásként pedig finom ebéddel a Rigóban! Nem hiába hangzott el tucatszor menet közben, hogy "Enjoy van!"
És ezt tudom csak magamnak is kántálni így az edzésmunka megkezdése előtt. Élveznem kell azt, amit csinálok. Úgyhogy pofa be és enjoy the ride!
